A játszótéren ritkán gondolkodunk szakmai fogalmakban. Azt látjuk, hogy a gyermek örömmel kapaszkodik fel a létrára, vagy inkább távolról figyeli a többieket. Otthon pedig feltűnhet, hogy mindig ugyanazt a testhelyzetet választja, nehezen visel bizonyos érintéseket, vagy szokatlanul jár. A szülő ilyenkor többnyire egy egyszerű kérdésre keres választ: szükség van-e segítségre?

A budapesti SensoryMove bemutatkozása a gyermek és a család megismerésére helyezi a hangsúlyt. Weiss-Erőss Eleonóra gyógytornász, DSZIT-terapeuta saját szakmai bemutatkozása szerint 2007 óta támogatja a gyermekek mozgásfejlődését. Az oldalain kirajzolódó szemléletben a megfigyelés, a közös játék és a szülővel folytatott beszélgetés egyaránt helyet kap.

A játék mögött ott van a gyermek saját ritmusa

A DSZIT terápia során megjelenő játék mozgásos, tapintási és egyensúlyi tapasztalatokra épül. A rövidítés a dinamikus szenzoros integrációs terápiát jelenti: olyan gyermekközpontú megközelítést, amelyben a terapeuta figyelemmel kíséri a kezdeményezéseket és a reakciókat.

A SensoryMove a DSZIT menetéről és lehetőségeiről szóló tájékoztatója szerint a folyamat szülői beszélgetéssel, kérdőívvel és játékos megfigyeléssel indulhat. A közösen kijelölt célok teszik követhetővé, hogy mire irányul a munka. A család számára ez olyan kérdéseket jelenthet, mint hogy melyik hétköznapi tevékenység váljon könnyebbé, vagy mikor érdemes újra átbeszélni a tapasztalatokat.

Amikor a sarok nem ér le a talajra

Kevés mozgásjelenség indít el annyi kérdést, mint a lábujjhegyen járás és annak háttere. A járástanulás idején előfordulhat, tartós fennállásakor azonban érdemes megvizsgálni. Számít, hogy mindkét oldalon jelentkezik-e, le tudja-e tenni a gyermek a sarkát, és társul-e hozzá fájdalom vagy mozgásnehézség.

A lábujjhegyen járás 2 évesen is felmerülő kérdése nem válaszolható meg pusztán a születésnap alapján. Az Amerikai Ortopéd Sebészek Akadémiájának a gyermekkori lábujjhegyezésről szóló tájékoztatója szerint a legtöbb gyermek kétéves kor után sarok–talp gördüléssel jár. Ez tájékozódási pont, nem önmagában diagnózis.

Amikor azt kérdezzük, meddig normális a lábujjhegyen járás, és mikor kérjünk segítséget, az egyéni körülményekhez jutunk vissza. Egyoldaliság, fájdalom, romlás vagy a sarok letételének nehézsége esetén indokolt gyermekorvosi véleményt kérni.

Különösen érzékeny téma a lábujjhegyen járás és az autizmus kapcsolata. Autista gyermekeknél gyakoribb lehet ez a járásminta, önmagában azonban nem igazolja az autizmust. A gyermek teljes fejlődési képét kell figyelembe venni.

Mitől lesz személyes a gyermekgyógytorna?

Aki gyermekgyógytornát keres Budapesten a család számára, annak a helyszín mellett az ellátás menetét is érdemes megismernie. A SensoryMove csecsemőkortól 18 éves korig kínál gyermekgyógytornát. A szolgáltatásleírás szerint a vizsgálat és az egyéni célok adják a foglalkozások alapját.

Egy járni tanuló kisgyermek, egy bizonytalanul egyensúlyozó óvodás és egy sérülésből felépülő kamasz eltérő kérdésekkel érkezhet. A közös pont a mindennapokban keresendő: melyik mozdulat nehéz, milyen tevékenység marad el, és mit szeretne könnyebben megoldani a gyermek? A szülő számára az érthető visszajelzés és az otthoni javaslatok követhetősége is fontos szempont.

A legkisebbeknél a hétköznapi helyzetekből indul a beszélgetés

A baba gyógytorna és a szülői tanácsadás kapcsán sokszor a hason fekvés, a testhelyzetek vagy a mozgásfejlődés üteme kerül szóba. A SensoryMove prevenciós tájékoztatója a változatos, biztonságos mozgáslehetőségeket és a mindennapi környezet kialakítását is említi.

A csecsemő gyógytorna iránt érdeklődő szülőknek érdemes összegyűjteniük azokat a helyzeteket, amelyek kérdést vetnek fel bennük. A részletes leírás többet mondhat annál, hogy a baba „nem szeret” egy bizonyos mozdulatot: mikor próbálja, hogyan reagál, és mi történik előtte?

Egy babafoglalkoztató központ és az egyéni babaellátás közötti választás során célszerű pontosítani az igényt. Közösségi élményre, prevenciós tanácsadásra vagy egyéni vizsgálatra van szükség? A hivatkozott oldal a baba- és csecsemőgyógytorna lehetőségét ismerteti.

A szakkifejezések mögött is ismerős mozdulatok vannak

A pszichomotoros jelentése és hétköznapi értelmezése a lelki és megismerési folyamatok, valamint a mozgás kapcsolatára utal. Amikor a gyermek elhatározza, hogy felépít egy tornyot, a figyelme, a szándéka és a mozdulatai együtt vesznek részt a játékban.

A vizuomotoros jelentése a játékban és a mozgásban a látott információ és a mozgás összehangolásával írható le. Labdaelkapáskor, rajzoláskor vagy formák illesztésekor is megjelenik. Egy-egy fogalom ismerete segíthet megérteni a szakember visszajelzését, a gyermek készségeit azonban mindig az életkorával és az adott helyzettel együtt kell értelmezni.

A módszer megismerése és a szakmai képzés két külön út

A DSZIT képzés előtt a módszerrel ismerkedők számára is kiindulópont lehet egy gyermekellátást bemutató oldal. A SensoryMove hivatkozott ismertetője ugyanakkor a terápiáról szól, nem tanfolyami jelentkezést kínál.

Aki a DSZIT terápia képzés keretében történő elsajátítása iránt érdeklődik, annak külön kell ellenőriznie a képző szervezetet, a belépési feltételeket és a megszerezhető képesítést. A szülői tájékozódás és a szakmai továbbképzés más kérdésekre keres választ.

A következő lépéshez nem kell kész diagnózis

A családoknak nem kell szakkifejezésekbe fordítaniuk minden megfigyelésüket. Elég elmondani, mit tapasztalnak, mióta foglalkoztatja őket, és melyik hétköznapi helyzeten szeretnének változtatni. A SensoryMove oldalain a különböző ellátási formák bemutatása segíti ezt a tájékozódást; a megfelelő kezdő lépést érdemes személyesen egyeztetni.